Emlékszem a napra, mikor életemben először láttam pomerániai törpespitzet. Egy idős néni ölében ült, vörösesbarna színe volt és mosolygott. Hosszú percekig bámultam, aztán odamentem megkérdezni, milyen fajta kutyus ez és mondta, hogy pomerániai törpespitz. Abban a pillanatban tudtam, hogy egy nap lesz egy ilyen kutyám és most - kerek 10 év elteltével - lett is.
Hónapokig informálódtam, figyeltem a kenneleket a közösségi médiában, megnéztem, melyik kennel hány kutyája nyert és milyen díjakat...stb. Végül kiválasztottam a leginkább szimpatikusat, felhívtam és időpontot egyeztettünk személyes találkozóhoz.
Mikor kiválasztottam a kutyust, 5 hetes volt, így még nem vihettem magammal, sőt, hét héttel később tudtam csak elhozni, mivel elutaztunk. Sokszor nehéz volt kivárni, de közben jól is jött ez az idő, hiszen kb annyira kellett felkészülni egy kiskutya érkezésére, mint egy gyerekére. Bevásárolni mindent, biztonságossá tenni a lakást, kialakítani neki a helyét, keresni a környéken egy jó állatorvost és ami a legtöbb görgetést igényelte, az a kutyabarát éttermek, szállodák, légitársaságok... stb. felkutatása volt, hiszen mostantól őt is visszük magunkkal, ahová csak lehet. Megfogadtam, hogy pár óránál tovább, sosem fogjuk egyedül hagyni. Szerencsére gyakorlatilag mindig meg tudom oldani, hogy valaki legyen vele, kb csak moziba nem vihetjük magunkkal, de semmit sem bízok a véletlenre, ha mindenképp otthon kell maradnia, kamerán keresztül figyelem, hogy mit csinál és ha kell, szólni is tudok hozzá. (Imádom a modern technikát.)
Amíg pici volt, kéthetente látogattam, hogy jobban összebarátkozzunk és szokja az illatomat, míg végül október 24-én hazahoztuk. Nagy örömmel mutatom be Zafírt:
Jelenleg 3 hónapos, cream-sable színű. A név kiválasztása nagy kihívás volt, mivel az almok betűrendben haladnak és mi épp a Z betűnél jártunk. A Zafír volt az első, ami beugrott, de aztán elvetettem, mondván legyen valami fiúsabb, de nem volt túl nagy választék, pedig hazai és külföldi oldalakon egyaránt kerestem. Végül arra gondoltam, miért is ne lehetne Zafír, hiszen ez egy gyönyörű, kék (imádom a kéket) drágakő, ami ráadásul a gyémánt után a kedvencem.
A törzskönyvi név nagyon fontos, mivel ez a kutya hivatalos neve, ez alapján azonosítják, ezzel a névvel nevezed kiállításra is. Hívni úgy hívod a kutyát, ahogy akarod, de a törzskönyvi nevet megváltoztatni nem lehet.
Zafír meglepően nyugodt és türelmes, nagyon okos, könnyen tanítható. A labdát szinte azonnal elkezdte visszahozni és 10-ből 8 esetben sikerül a kutyapelusra végeznie a dolgát (amikor nem, akkor is nagyon közel van hozzá). Imádjuk, rengeteg örömöt hozott az életünkbe.
Hol kapni ilyen fajta kiskutyát?
A spitz.hu oldalon fel van sorolva minden itthoni kennel, náluk tudsz érdeklődni, hogy van-e jelenleg elvihető kiskutya. Javaslom, csak kennelből vásárolj. Nem olcsó mulatság, de a minőségnek ára van. Ha nincs pénzed pedigrés kutyusra, fordulj a fajtamentőkhöz.
Az online felületeken 50-150.000 forintért hirdetett, törzskönyv nélküli egyedeket ívből kerüld, mivel átverés. Millió sztorit hallottunk már, ahol a pomerániaiként vásárolt kutyusból 8 kilós közép spitz jellegű keverék lett, vagy ami még rosszabb, egy beteg kiskutyát kaptak, ami 1-2 éven belül elpusztult. A "fajtatiszta, csak nincs törzskönyvezve" kijelentés egyenértékű azzal, hogy "Louis Vuitton, csak nem a boltban vettem, hanem a kínai piacon". Bullshit.
Ne hagyjátok átverni magatokat valami idióta kifogással. Egy törzskönyv kiállítása pár ezer forint, tehát nem egy nagy kiadás. Ellenben törzskönyvet csak fajtatiszta, törzskönyves szülőkkel rendelkező kutyus kaphat.
Minden olyan hirdetés, aminek címében ott virít a "jellegű" szó, kerülendő, ahogy az is, mikor a fajtatiszta szó fajtisztának van írva, de ami a leginkább árulkodó, ha nincs törzskönyv, szóval erre nagyon figyeljetek.
Nem csak felelőtlenség egy törzskönyv nélküli állat megvásárlása, hanem elvi kérdés is. Pont mint a dizájner cuccoknál. Vehetsz az ebayen egy magszólalásig hasonlító superfake "Chanel" táskát 1000 dollárért, az attól még nem lesz Chanel és közben még a hamisítást is támogatod, ezzel károkat okozva a márkának.
Kutyáknál nagyjából ugyanez a helyzet, azzal, hogy szaporítóktól vásárolsz, a fajtát károsítod, hiszen a pénzeddel olyan embereket támogatsz, akiknek csak a profit számít, magasról tojnak a fajta nemesítésére, az oltásokra, szűrésekre, gyakorlatilag mindenre, sőt az állatok többnyire rémes körülmények között vannak tartva. Míg a valódi tenyésztők - sok más egyéb mellett - figyelnek arra, hogy a legjobb vérvonal menjen tovább, addig a szaporítóknak ez tökmindegy. Nekik csak a profit számít és egyesek bármire képesek ezért. (Gondoljatok csak a pár évvel ezelőtti botrányra, mikor kutyának adtak el szteroidozott görényeket.)
Vannak, akik azt gondolják, nem baj, ha nem tökéletes egy kutya, hiszen nem tenyészteni/kiállításra vinni akarják, csak hobbiállatnak és szeretni ugyanúgy lehet egy keverék kutyát, mint egy díjnyertest. Bár a mondat második fele igaz, azért nem mindegy, miért adsz ki pénzt. A szaporítóktól vásárolt kutyáknál nagy esély van arra, hogy a vételi ár többszörösét fogod az állatorvosnál hagyni, mivel egy genetikai és/vagy más egyéb problémákkal rendelkező állatot nyomtak a kezedbe, ami se oltva, sem féreghajtva nem volt, sőt, lehet össze is szedett valamit, amíg arra várt, hogy valaki elvigye. Szóval egyik részről anyagi teher, másik részről lelki is, hiszen senki nem akarja szenvedni látni a kedvencét.
Gondold meg jól, honnan szerzed be a kiskutyát.
Mennyibe kerül egy ilyen kutyus?
Magyarországon általában 450.000 - 950.000 forint között mozognak, de persze milliókért is kapni ritka színváltozatú, többszörösen díjnyertes ősöktől származó babákat.
Miért ilyen drága?
A pomerániai nehezen tenyészthető fajta és rengeteg pénzt kell fektetni a minőségi kiskutyák létrehozásába. Ha érdekel számokra lebontva, ebben a cikkben választ kaphatsz erre a kérdésre, javaslom, olvasd el, nagyon érdekes. Ugyan a cikket egy hazai tacskó tenyésztő írta, jó képet ad a kutyatenyésztés nehézségeiről és a hozzá tartozó kiadásokról.
Ő az első kutyusod?
Bizonyos szempontból igen. Összesen két kutyusom volt életemben, az első kiskutyát "örököltem", a másodiknál pedig kb 8 éves voltam, mikor befogadtuk. Nyilván ez nem ugyanolyan, mivel gyerekként te csak a kutya előnyeit élvezed, a többi a felnőttekre marad. Teljes értékű gazdi most vagyok először.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése