A következő címkéjű bejegyzések mutatása: élménybeszámoló. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: élménybeszámoló. Összes bejegyzés megjelenítése

Egy pomi naplója - A kutyakiállítás

2019. december 25.

Egy kutyakiállítás olyan, akár egy furcsa, beltéri fesztivál. Mindenhol kempingszékes gazdik tanyáznak, a kutyák meg cuki kis kutyasátrakban pihennek. Szól a zene és nagyszerű a hangulat. Ja és szarszag van.
Mi azelőtt még sosem jártunk ilyenen és sajnos semmi használható infót nem találtam a neten arról, hogyan is zajlik ez és mire számítsunk, így elég felkészületlenül vágtunk neki az első alkalommal, tulajdonképpen csak a kutyát vittük a pici hordozójában, meg magunkat.
Hamar kiderült, hogy így nem lehet végigcsinálni a napot, de szerencsére mindenféle tutiságot kapni egy ilyen kiállításon, így egy órával később már mi is a kis kempingszékeinkben ücsörögtünk, a kutya pedig a vadiúj, babakocsiszerű hordozójában. Azóta már három kiállításon is túl vagyunk és imádjuk, ez lett az új hobbink. 

Ha még sosem jártál kutyakiállításon, de tervezed, az alábbi dolgok nélkül el ne indulj: 

  • Kempingszék
    A legtöbb kiállításon csak a BIS ring közelében van pár szék és messze nem annyi, amennyire szükség lenne, szóval ha nem akarsz órákat ácsorogni, vigyél ülőalkalmatosságot. Ha igazán adsz a kényelemre, a horgászoknak tervezett, szinte már fotel kategóriába sorolható darabokat ajánlom.

  • Kutyasátor 
    A kutyának sem jó, ha nincs egy kis kuckó, ahová elvonulhat. Fontos, hogy legyen neki hely benne, tehát ne csak egy kis kézi hordozóval számoljatok. A neten fillérekért kapni kutyasátrakat, amiket egy perc alatt össze lehet rakni, könnyűek, szállításuk egyszerű. Ha nem akartok látatlanban vásárolni, a kiállításon is kapni ilyesmit, persze nem akkora választékban, mint mondjuk az Amazonon. 

  • Kutyakocsi
    Ha apró termetű kutyád van, egy kutyakocsival is kiválthatod a sátrat. Az ilyen kiskocsik előnye, hogy nem neked kell cipelni a kutyust, hanem egyszerűen csak tolod, sőt, van olyan verzió (Petstro Safari), amit kis utánfutóként biciklihez is rögzíthetsz. Az igazán profi kiskocsik tetején egy asztal is található, ami könnyebbé teszi a kiállítás előtti szépítkezést.
    A képen látható, a mi kutyakocsink, szintén Petstro márkájú. Kiállításon vettük 150 euróért (kb 50.000 forint). Azért választottuk ezt, mert könnyebben összecsukható, mint a Safari, valamint azzal ellentétben itt a kosarat könnyedén le lehet szerelni, tehát ha mondjuk autóval mész, nem kell kivenned a hordozóból a kutyust, egyszerűen beteszed azzal együtt. 

  • Kozmetikai asztal
    Ha van valami, aminek a hiányát marhára éreztem, az ez az asztal. Mivel nekem otthonra is szükségem volt a rá (lehetetlen normálisan lerendezni egy szárítást enélkül), ezért mi különállót vettük, ami szintén hordozható.
    A képen látható Amazonról van, szállítással együtt durván 30.000 forint volt. Az asztallap 60×45cm, kistestű kutyákhoz ideális. Volt egy másik is, amit a kiállításon láttam és majdnem meg is vettük, de én nagyon ragaszkodtam a gumis felülethez, annak pedig műanyag volt. Valahol bánom, valahol nem, mivel az néhány centivel kisebb és súlyra jóval könnyebb volt, tehát egyszerűbb lenne cipelni, viszont ami nekünk van, az sokkal stabilabb, csak sajnos 9kg, ezért a férjem nélkül nem is igazán boldogulok vele. 

  • Kaja és innivaló
    Ahogy a legtöbb rendezvényen, itt is kapni ételt és italt, viszont háromszor annyiba kerül és a választék nem túl nagy. Ahogy megfigyeltem, a profi kiállítók komplett piknikfelszereléssel érkeztek. 

  • Kutyaholmik
    Az alap dolgokon túl (víz, ennivaló, jutalomfalat), elengedhetetlen a játék, a kutyapelus és a fésű(k) is. Persze szinte mindenből kapni a kiállításon, de ha van ezekből jól bevált darab, inkább azt hozd magaddal. (Vannak, akik egy fél szalont magukkal cipelnek mindenféle kutyakozmetikumokkal és ollókkal, de azt hiszem, ez már a következő szint.) 

  • Felvezetőpóráz
    A felvezetőpóráz nem egy szokványos póráz, ráadásul ez az egyik legfontosabb kellék egy kiállításon. Picit vastagabbak, mint egy cipőfűző, hogy a lehető legkevésbé rontsák a látványt. Legtöbbször - ugyanezen okból - a kutya bundájához passzoló színűt választanak. Szerencsére ezt is kapni helyben, sőt, szinte csak ott, esetleg online, de állatboltokban ne is keresd. Javaslom, ha már ott vagy, legalább kettőt vegyél biztos, ami biztos alapon. 

  • Megfelelő öltözék
    A profi felvezetők csinos kosztümökben parádéznak, ha komolyan gondolod a kutyakiállítósdit, nem utolsó gondolat beújítani egyet. Nekem egy darab kosztümöm sincs (vagy más alkalmi ruhám, amiben nem úgy nézek ki, mint egy dementor), de szerencsére egyszerű, de mégis csinos pulcsikból van néhány a gardróbban, így azokban és egy fekete farmerben mentem. Természetesen szuper választás egy blúz, vagy ruha is, a lényeg, hogy ne melegítőben menj és a polgárpukkasztó dolgokat is mellőzd (tehát a túl rövid/sokat mutató ruha és az I'm a f*cking unicorn feliratú póló sem ide való.) 

A másik ijesztő dolog, amikkel a kiállításon találkozhatsz, az a sok furcsa mozaikszó. Mindenki cacibokról dumál, meg hogy mehetnek a biszbe vagy hogy a kutya bob lett. Hallgatod őket, de egy szót sem értesz. Néhányat ezek közül is megmagyarázok: 

  • BOB (Best of Breed) - Fajtagyőztes. Nálunk néha HFGY, azaz Hungária Fajtagyőztes.
  • BIS - (Best in Show) - A kiállítás legszebb kutyája. Csak fajtacsoport győztesek konkurálhatnak a címért.
  • BOS (Best of Opposite Sex) - Ugyanaz, mint a BOB, csak az ellenkező nemű kutya kapja, tehát ha a BOB címet kan kutya kapja, akkor a BOS szukáé lesz és fordítva. 
  • CAC (Certificat d'Aptitude au Championnat) és CACIB (Certificat d'Aptitude au Championnat International de Beauté) - Ha egy kiállítás CAC, akkor országos, ha CACIB, akkor pedig nemzetközi, tehát mikor a kutya elnyeri ezt a címet, akkor kiállítástól függően országos vagy nemzetközi bajnok lesz. 

Van néhány cím, amit nem kiállításon lehet elérni, hanem azáltal, hogy sokat nyertek.
Az én kutyusom december elején kapta meg az első ilyen címét, ami a HMPGW (Hungarian Minor Puppy Grand Winner), azaz Minor Puppy Bajnok. Ez azoknak jár, akik 3-6 hónapos kor között, Magyarországon, FCI kiállítás keretében megszereztek három "Nagyon ígéretes I." minősítést legalább két különböző bírótól.

Maga a kiállítás nem túl bonyolult. Megérkezel, letáborozol a ring közelében, kikéred a sorszámod és a katalógust. A katalógus nagyon hasznos dolog, mivel minden infó, amire szükséged lehet a nap folyamán, az benne van (időpontok, sorrend, bírók és kiállítók listája, térkép a helyszínről, stb). Ha mindez kész, vársz, míg sorra kerültök. Addig lehet lazulni, enni, inni, gyakorolni, szépítgetni a kutyát, majd mikor te jössz, besétálsz a ringbe és csinálod, amit a bíró mond. Általában külföldi bírók vannak, de mindegyik beszél angolul, a ringtitkár pedig többnyire magyar (mármint hazai kiállításokon), szóval vele tudsz értekezni, ha kell.
Ha továbbjuttok, akkor általában van pár óra szabadidőd, míg kezdődik a BIS program, szóval nem kell rohanni. Ott már nem sorszám, hanem meghatározott sorrend alapján vonultok fel attól függően, milyen kutyussal indulsz. Ha viszont nem jutottatok tovább, akkor az izgalmas része véget ért.

Amiért látogatóként érdemes kutyakiállításra menni, hogy ha valaki kutyavásárlás előtt áll, itt személyesen is megnézheti a fajták legszebb egyedeit és beszélgethet tenyésztőkkel.

Ezzel a végére is értünk kis kiállítási kalauzomnak, remélem valahol valakinek, aki épp az első kiállítására készül, hasznos lesz ez a bejegyzés! 

Chefparade főzőiskola

2019. június 14.

Ha saját háztartást vezetsz, tudnod kell, hogyan ne halj éhen és bár elég sokáig el lehet éldegélni pizzán és gyorskaján, azért nem baj, ha néha magad készíted az ételt. Ha az alapok már meg vannak, de szeretnéd bővíteni a tudásod, a legegyszerűbb, ha befizetsz egy alkalmi oktatásra.
A Chefparade főzőiskola rengeteg lehetőséget kínál, egészen biztos vagyok benne, hogy mindenki talál magának szimpatikusat. Én egyébként nem vagyok egy konyhatündér, sosem szerettem igazán főzni, de ezek a kurzusok még nekem is felkeltették az érdeklődésemet.


🍴 Steak világa - vörös húsok
Mivel a vőlegényem nagy steakzabáló, nem volt nehéz eldönteni, milyen kurzusra menjünk először. A Bécsi úton lévő helyszín egy tetőtéri, abszolút barátságos, szinte már otthonos terem. A pultok és gáztűzhelyek körbe vannak rendezve, rajtuk előkészítve az alapanyagokkal.

Menü:

  • Frissen kevert tatár beefsteak, pirított rozskenyér (sajnos nem fotóztam le) 
  • Bélszín, 'cafe de paris' fűszervaj, konyakos zöldbors mártás, steak burgonya 
  • Sertésszűz minyonok, sült mini zöldségek, ceruzabab bacon köntösben

A kezdeti parát gyorsan felváltotta a lelkesedés. A hangulat nagyszerű volt, inkább érezted magadat egy baráti összejövetelen, mintsem iskolában. Hihetetlenül egyszerű volt elkészíteni ezeket az ételeket, sosem gondoltam volna. Az oktatónk, Bartal Sándor egy laza, humoros és nagyon segítőkész fiatalember, akivel élmény volt a főzés. Az a bélszínsteak (balra) életem legjobbja volt, pedig nem egy helyen ettem már steaket.


🐔 Steak világa - szárnyasok
Második alkalommal a Páva utcában voltunk, ami egy sokkal kisebb, de ugyanúgy hangulatos hely. Bár beszerezni könnyebb a minőségi szárnyas húsokat, mint kiderült, elkészíteni némileg körülményesebb, mint mondjuk a marhát.

Menü:

  • Rostonsült libamáj, balzsamecetes grillezett füge, pirított kalács 
  • Sült rosé kacsamell, parajos burgonyatorta, gránátalmaszósz 
  • Supreme csirke, illatos gombaragu, pappardelle tészta 

Először is hagy ejtsek pár szót arról a csirkecombról ott jobbra. Életem legjobb csirkecombja volt! Mintha csak Gordon Ramsay asztaláról csórtuk volna, a bőre ropogott, belül puha és szaftos volt, az íze pedig mennyei. Azóta sem megy ki a fejemből. A kacsamájért (balra) nem kifejezetten vagyok oda, hiába egy fancy étel, nekem annyira nem fekszik, de itt még azt is belapátoltuk, mert nagyszerűen sikerült elkészíteni. A rosé kacsa (középen) közepesen bonyolult, a hozzávaló köret viszont nagyon egyszerű, mégis látványos.


🍣 Sushi alapok
Nagyon sok sushit eszek. Általában a Planet Shushiból rendelek, de régebben készítettem itthon is, mivel meg van Emi Kazuko Könnyű ​sushi c. könyve, ami nagyon hasznos, de azért abból sem lehet mindent elsajátítani. A kurzust Yusuke Fukui festőművész tartja, aki 1991 óta él hazánkban. Hajkurásztuk egy ideig, mivel állandóan beteltek nála a helyek.

Menü:

  • Miso leves 
  • Sushi - hosomaki, futomaki, uramaki, nigiri és gunkan 

Amit ezekről az ételekről tudni kell, az az, hogy roppant egyszerű elkészíteni, ugyanakkor az előkészületek időigényesek és persze az alapanyagok beszerzése is kisebb kihívást jelenthet. 
Szerencsére a könyvből tanultak majdnem teljesen lefedték a kurzuson bemutatott anyagot, így nem volt nehéz dolgom, de azért volt pár hasznos fogás (pl lazac előkészítése), ami miatt örülök, hogy részt vettem rajta, plusz meglévő technikámon is sikerült finomítani. 



Meg is lehet enni őket, ha végeztél? 
Természetesen, ami meg nem fér be, azt haza lehet vinni. Az alapanyagokat is. 

Mennyit tudtál otthon hasznosítani a kurzusokon tanultakból? 
Elég sokat. Steaket azóta többször sütöttünk és sokkal jobbak lettek, min amilyeneket az iskola előtt csináltunk, valamint a tejszínes-gombás pappardelle tészta is nagy sikernek örvend itthon. 
A sushis kurzus óta pedig nem probléma, ha nincs lazacfilé a boltban, csak egész. 

Hol tudok sushioz alapanyagokat vásárolni? 
Néhány nagyobb Sparban is kapsz ezt-azt (pl algalap, rizsecet), de Budapesten a Culinaris egészen szép kínálattal rendelkezik, ráadásul nem csak ázsiai jellegű dolgokkal foglalkoznak és házhoz is szállítanak, szóval ha vidéki vagy és szeretnél egy sushis estét összedobni  haverokkal, semmi akadálya.