Ezt a cikket eredetileg csak azért írtam, hogy kiadjam magamból a gondolataimat, nem terveztem publikálni. Arra gondoltam, aki olyan, érti, aki nem, annak meg kár is magyarázni. De mikor szóba került téma másokkal is, mindig ugyanazt mondták: "Erről írhatnál a blogon." Szóval kicsit kibővítettem, finomítottam a megfogalmazáson és ráadásként végeztem némi kutatást.
Fontos megjegyeznem, hogy bőven lenne még mondanivalóm. Bele tudnék menni részletekbe, mítoszokba, tényekbe, statisztikákba, mindenbe, de akkor egy könyv lenne belőle, nem pedig cikk. Nézzétek most ezt el és próbáljátok megfogni a lényeget.
A írás nyomokban szarkazmust, iróniát és trágár szavakat tartalmaz.
A fake, az original, az olcsó és a drága - na meg a hülyék
Mennyibe kerül egy hamis dizájner táska? 6-7000 forint? És egy fast fashion póló? 5000? Netán olcsóbb? Nem. Drágább: néhány emberélet. Na de kezdjük az elején.
Még márciusban belefutottam egy cikkbe egy olyan hírportálon, mely a nemzeti széthúzást örömmel erősíti, miszerint az újabb lezárás előtti utolsó napon egy kisebb sor alakult ki a fővárosi Louis Vuitton előtt. Normál esetben ezt senki nem tartaná hírértékűnek, kivéve kicsiny népünket, ahol egy ilyen szalagcím azonnal megüti a trigger-küszöböt. Miért is? Mert a magyar rémesen irigy nép. Félreértés ne essék, pontosan tudom, hogy ez a hozzáállás és keserűség hosszú évtizedekre vezethető vissza és sajnos a jelenlegi helyzet sem enyhít ezen, de könyörgöm... Miért fáj másoknak, ha valakinek egy légyszarnyival is jobb a helyzete?
A kommentekben szétszedték, porig alázták, a bolt előtt sorakozó néhány embert, elvégre egyértelmű, hogy mindegyik aligátorbőr Capucines táskáért állt sorba, és hogy képzelik, hogy a járvány közepén itt mernek vásárolni, meg úgy egyébként is, b*****k meg, hogy ennyi pénzük van. Mert az ugye lehetetlen, hogy valami apróságért ugrottak be (netán évfordulós ajándékért), amire hosszú ideig spóroltak azelőtt. Aki az ilyen helyeken vásárol, csakis kőgazdag, vagyonához mocskos módon jutó, sosem dolgozott, sosem szenvedett ember lehet, igaz-e?
Ugorjunk a második leggyakoribb hozzászólásra. "A luxusmárkák által gyártott cuccok ugyanolyan szarok, mint bármelyik olcsóbb márkáé." Ezt nyilvánvalóan olyasvalaki írta, aki a közelében sem járt igazi minőségnek soha. Biztosíthatok mindenkit, hogy a LV táskák brutálisan strapabíróak. Nyilván nem minden luxusmárka és nem minden termék üti meg a mércét, de nagy többségük igen. És itt kezdhetünk elkanyarodni a lényeg felé.
A legtöbb dizájner cuccot Amerikában és Európában gyártják. Kézzel készülnek, minőségi alapanyagokból. Valódi szakemberek dolgoznak rajta tisztességes fizetésért, rendes körülmények között. Azok a darabok, amiket az kínai piacon kapsz, a közelébe sem érnek az eredetinek. Silány minőségűek, hiszen az alapanyagok is silányak, plusz olyan emberek készítik őket - sok esetben gyerekmunkások -, akiknek sem szakmai tudásuk, sem a munkakörülményeik nem teszik lehetővé, hogy minőségi termékeket állítsanak elő. Azt hiszem, a legtöbb ember birtokolt már élete során olyan nadrágot, ami befogta a seggét, olyan cipőt, ami heteken belül szétjött, olyan táskát, ami hónapok alatt fesleni kezdett pusztán a mindennapos használattól, vagy olyan ruhát, ami az első mosás után úgy nézett ki, mintha ezer évig hordták volna, pedig tulajdonosa betartotta a textil kreszt. Ezekből a gagyi cuccokból percek alatt szemét lesz és többségüket még csak újrahasznosítani sem lehet.
Roppant érdekesnek tartom, mikor azok az emberek, akik környezetvédelemért és emberi jogokért ajvékolnak, olyan termékeket viselnek, amiket kizsigerelt munkások hoznak létre, gyártását és szállítását pedig bűnszervezetek oldják meg, mielőtt az adott holmi néhány hónap leforgása alatt a szeméttelepen végzi. Különös, hogy egyesek szerint kínos megvenni az eredetit, miközben ők büszkén hordják a másolatát. Minden olyan ember, aki azt hiszi, hatalmas bizniszt csinál a józsefvárosin, mikor szarért-húgyért megveszi a replikákat, valójában a rabszolgamunkát és a csempészetet támogatja. (Vagy is alsó hangon, hiszen a legtöbb ilyen banda nem csak dizájner cuccok hamisításában utazik...)
Hogy ne csak a hamis holmikat hozzam fel példának, nézzük meg közelebbről a kínai piac-minőségű, ám de "márkás" cuccokat is, mint mondjuk a Deichmann, a Bershka vagy bármelyik fast fashion butik termékei. Tinédzserként még beleestem abba a hibába, hogy azt gondoltam, amik a plázában vannak boltok, azok minőségi cuccokat árulnak. Ez azért van, mert egy jól csengő márkanév és megtévesztő szlogen (pl "Minőségi cipők kedvező áron") mögé bújva sózzák rád a szintén alulfizetett, elfogadhatatlan körülmények között dolgozó munkásoktól származó termékeket, amik messze nem felelnek meg az elvárásoknak. Ezen az sem segít, hogy sokunkba gyakorlatilag belenevelték, hogy a drága dolgoknál csak és kizárólag a márkanevet fizeted.
Másik példa: sokan azt hiszik, a pamut az pamut, pedig nem. Ha megnéztek 10 különböző 100% pamut pólót, megfigyelhetitek, hogy némelyiknek más a tapintása. Van puhább, szöszösebb, keményebb, stb. Ez nem véletlen és bizony a minőségben is nagy különbség van, arról nem is beszélve, hogy az olcsó pamut előállítása sokkal nagyobb ökológiai lábnyomot hagy maga után, plusz hamarabb is használódik el. Talán őrültségnek tűnhet egy szimpla pólóért duplaannyit fizetni, mint amennyiért egy kínai butikban megkapod, de míg az egyiknek egy év az élettartama, addig a másiknak öt.
Ha már a pólóknál tartunk, nyomozgattam egy kicsit a neten, mennyibe kerül egy olcsó póló előállítása. Mennyi az anyag, mennyi a szállítás és mennyit kap az, aki varrja. A számok szégyenletesek.
Kép forrása: cleanclothes.org
Mint azt láthatjátok, a termék 0.6%-át kapja a dolgozó, ami egy 29 eurós (kb 10.400 Ft) pólónál 0.18 euró, azaz kb 68 forint. Te dolgoznál ennyiért? És akkor képzeld el mennyit kap, egy 10 eurós póló után.
Ezek a számok természetesen nincsenek kőbe vésve, pusztán azt mutatják, mi a helyzet általánosságban véve, ami az arányokat illeti. Ha érdekel még több adat, hasonló grafikákat bőven találhatsz IDE kattintva.
Made in... hol is?
Mivel a származási ország egyfajta minőségre is utalhat, sok gyártó trükközik. A "Made in Italy" meg "Made in Germany" feliratok egyes esetekben semmit sem jelentenek, ugyanis van egy legális kiskapu, ami alapján beleírhatják az adott ország nevét a holmikba. Mondok egy példát: A cipők felső részét és egyes más darabjait Ázsiában vagy Kelet-Európában gyártják és onnan importálják nyugatra, ahol végül összeállítják a cipőt. Vagy egyes esetekben fordítva. Mivel az olcsó áruknál fontos, hogy alacsonyan maradjanak az árak, ezekben az üzemekben sokszor néhány centes (!) órabérért dolgoznak a népek, alacsony szaktudással, védőöltözet nélkül ráadásul embertelen körülmények között. Gondolom senkinek sem kell felemlegetnem a több mint 1000 áldozatot követelő Rana Plaza tragédiát, ahol addig a fast fashion holmik tetemes része készült.
Egyébként ez a címkével trükköző jelenség drágább márkáknál sem ismeretlen, ám ott lényegesen más a helyzet, hiszen bizonyos márkanevek alatt nem engedhetik meg, hogy különböző minőségű termékeket áruljanak, így ők sokkal jobban betartják a játékszabályokat, hiszen nekik is sok múlik rajta. Ugyanakkor fontos tudnotok, hogy a "Made in Italy" még egy drágább terméknél sem feltétlenül jelenti azt, hogy az 100%-ban Olaszországban készült. Lehet, hogy egyes darabjait épp Romániában gyártották. Ettől persze nem lesz rosszabb, hiszen a luxusmárkáknál a név egyfajta garancia is, hogy igazi minőséget kapsz, azt pedig nem lehet sweatshopokban összehozni.
Aztán ott van az is, hogy sok nagy márka gyárttatja teljes egészében keleten a dolgait (náluk ez is szerepel a címkén), ez mégsem jelenti, hogy ugyanolyan körülményeknek vannak kitéve a munkások, mint az olcsó brandeknél. Nem minden silány, ami keletről jön, ugyanakkor azt gondolom, hogy az ott készülő holmikkal mindig kicsit óvatosabbnak kell lenni. Példaként elővenném a Nike-t és a Michael Kors-t. Mindkettő gyártat Kínában, ám a minőség teljesen más. A Kors lényegesen magasabb szintet képvisel és ezt úgy mondom, hogy nem vagyok a rajongójuk. Ellenben a Nike-nak voltam, még akkor, amikor tényleg jók voltak a termékeik. Legutoljára, mikor a nyáron új edzős cuccokat vettem tőlük, le voltam döbbenve, mennyit zuhant a minőség. Elvarratlan, összevissza kilógó szálak, első mosásnál kibolyhosodó anyag, nevetséges méretezés. A Nike tipikus példája annak, mikor egy márka a hajdani sikereinek farvizén evezget.
A mocskos anyagiak
Térjünk vissza a kommentekben olvasottakhoz. Imádom, mikor vadidegenek turkálnak egymás zsebében. Szemrebbenés nélkül szólnak be bárkinek, számonkérve rajtuk, hogy mire merészelik költeni a saját pénzüket. Nekem is meg van a véleményem arról, mikor valaki hülyeségre költ, főleg, ha ártalmas is, mint a dohányzás, de sosem álltam oda senki elé, hogy kioktassam, hány Louboutin cipőt vehetne abból a pénzből, amit egy év alatt elfüstöl. Ez az ő dolga. Ellenben engem lépten-nyomon kritizáltak ismerősök és családtagok, hogy ők az adott cuccom árából mit csinálnának, vagy hová költenék és mekkora szégyen, hogy én nem így tettem.
Ugyanezeknél az embereknél a 3-400 ezer forintos telefon alapvető, de ha valaki ugyanennyibe kerülő táskát vesz, az már ciki és az ilyen embert azonnal helyre kell tenni. Ez szintén érdekes, főleg annak fényében, hogy egy telefont manapság néhány éven belül lecserélnek, míg a luxustáskákat a gyerekeid is hordhatják, ha kellően vigyázol rá. Az utóbbi valamiért mégsem számít jól elköltött pénznek.
Számát sem tudom, hányszor keveredtem vitába másokkal, akik arra hivatkoztak, nekik egyébként sincs pénzük drága dolgokra, holott csak nem voltak képesek kigazdálkodni az adott összeget.
Nézzünk néhány konkrétumot:
💰 Egy átlagos ember napi kb 2500 forintot költ kajálásra a munkahelyén. Egy adag kaja 1000-1500 forintért, egy üdítő, egy kis csoki, néhány kávé az automatából. Néha több, néha kevesebb. Ha tudatosabban élne, otthonról hozná a kosztot, nem nassolna, vagy nem annyit, simán lecsökkentheti a felére a kiadást, ami éves szinten (250 munkanappal számolva) 312.000 forint. Ez az összeg bármi lehet, egy dizájner cipő, egy új tévé, egy vadiúj telefon, vagy egy hét Horvátországban két főre. És még semmit nem tettünk érte pluszba, csak kevesebbet költöttünk kajára a melóban.
💰 Aztán ott van a kedvencem, a dohányzás. Ismerőseimet körbekérdezve kiderítettem, hogy átlagosan 1500 forintot költenek egy doboz cigire, ami kb 3 napra elegendő. Ez éves szinten 182.000 forint. Nem tudom nem megemlíteni azt az egy embert, aki napi egy dobozzal szív, neki ez a szokása 547.000 forintot kóstál egy évben. Gyakorlatilag minden évben vehetne magának egy új Gucci tasit vagy két frankó Louboutin cipőt.
💰 Megkérdeztem a bulizós ismerőseimet is, mennyit költöttek bulizásra a covid előtt. Átlagosan havi 2 alkalommal jártak el, alkalmanként 10-20.000 forintot költve. Ebben benne van a belépő egy átlagos szórakozóhelyre, meg az iszogatás. Ez éves szinten 240-480.000 forint. Ebbe a kis statisztikába nem számoltam bele azt a két ismerősömet, akikről tudom, hogy alkalomadtán hatszámjegyű összeget költöttek bulizásra (értsd: piára, csajok piájára és hasonlókra) egy hónapban.
Ezen emberek közül egyébként majdnem mindenki átlagosnak vagy átlagon alulinak véli az életszínvonalát és 70%-uk megfizethetetlennek és/vagy nevetséges pénzkidobásnak tartja az olyan dolgokat, mint egy drága táska, cipő vagy kabát, valamint állítják, hogy manapság lehetetlen megélni és pénzt spórolni.
Őszintén nem kioktatni akarok senkit ezzel, pusztán felhívni a figyelmet arra, hogy az ilyen csipcsup dolgok, mint a rendszeres gyorséttermi kajálás, vagy a havi két bulika milyen hatalmas összeget jelentenek éves szinten. Ne értsetek félre, nem ítélem el ezeket az embereket, mindenki maga dönti el, mi a fontosabb számára, de nem tudom nem észrevenni, hogy míg az ő életstílusuk teljesen normálisnak számít, addig az enyém nem, holott szinte ugyanannyit költünk, csak nem ugyanarra. Számomra a tartós dolgok (ruhák, kiegészítők, ékszerek, bútorok, stb) mindig fontosabbak lesznek, mint az olyan élvezetek, aminek eredményeképpen a pénzem áthalad az emésztőrendszeremen, majd lemegy a lefolyón.
Félreértés ne essék, nem ítélem el azokat sem, akiknek nem telik ilyesmire, vagy ezer fontosabb dolgot találnak, amire költeni lehet. Azokat ítélem el, akik irigységből és/vagy puszta tudatlanságból leszólnak dolgokat, amikről gőzük sincs és több esetben azokat is, akik az adott dolgokat birtokolják.
Én mára már felvállalom a dolgaimat, de korábban rengetegszer előfordult, hogy kamuztam a cuccaimról, utazásokról vagy egyéb pénzügyekről a körülöttem élők tetemes részének pusztán azért, hogy elkerüljem az egyébként teljesen jogtalan kioktatást vagy beszólogatást.
Az új cikk
A hetekben egy másik "rendkívül igényes" hírportálon jelent meg egy cikk, ami egy Louis Vuitton (Már megint a Louis Vuitton!!) bemutatón történt incidenst taglal. A kommentelők zöme férfi, aki amúgy is szarik a divatra, soha nem látott ilyen termékeket testközelből, pusztán arra támaszkodik, amit az utcán lát. Engedjétek meg, hogy válaszoljak néhányuk konkrét hozzászólására:
"Egy-két év és kimegy a divatból."
Nézzük csak... Speedy táska 1930 óta divatban. Noé táska 1932 óta divatban. Alma táska 1934 óta divatban. Neverfull táska 2007 óta divatban. Nagyon el vagy tévedve fiam.
"A LV az a márka, amit minden proli kiizzad a keretéből, hogy aztán ezekkel szelfizhessen."
Attól, hogy valakin egy LV mintás, vagy a márka ikonikus darabjaihoz hasonló (!) cuccot látsz, az nem jelenti azt, hogy eredeti, sőt, többségében nem az. Ráadásul vannak olyan emberek, akik megengedhetnék maguknak az eredetit, mégis replikát vesznek, így senkit ne tévesszen meg az, hogy az utcán vagy a közösségi médiában a "prolikat" talpig LV-ban látja. Ha már itt vagyunk, kérnék mindenkit, hogy ne a replikák alapján ítélje meg a márkát.
"A LV az a márka, ami túlfogyasztásból él és a célközönsége csak azért lecseréli a holmijaikat, mert kiment a divatból."
Először is mindig lesznek, akik minden évben lecserélik a ruhatárukat, azok is, akik dizájner cuccokra és azok is, akik az olcsókra utaznak, de hogy a Louis Vuittonból nincs túlfogyasztás ezen a bolygón, az is fix. Másodszor, egy jó minőségű, keveset használt holmi általában nem a kukában végzi. Harmadszor, nagyon sokan (például én is) pont azokra a darabokra utaznak, amik időtállóak mind minőség, mind divat szempontjából és eszük ágában nem lenne kidobni (de még eladni sem) azokat a cuccokat, amiket akár évek óta nem használtak.
Bár nagyon szeretem a Louis Vuittont, nem vagyok elfogult vele szemben. Tudom, hogy ők sem tökéletesek és a Peta előszeretettel veszi célba a első sorban az egzotikus bőrökből készült holmijaik miatt. Ez egyébként egy kicsit kettős mérce, hiszen mivel rosszabb kígyókat ölni a bőrükért, mint teheneket a húsukért, utóbbit ráadásul ipari mennyiségben. Kettős mérce azért is, mert miközben a luxusmárkákat csesztetik a bőráruért, addig elsiklanak olyan dolgok felett, mint hogy mennyi hétköznapi dolog, pl munka- és sporteszköz készül bőrből, amiből sokkal nagyobb mennyiség fogy, mint LV táskából. Tudom, hogy sokan teljesen elítélik az állatok ilyen vagy olyan felhasználását, mindegy miről van szó, de magam részéről azt gondolom, a mértékletesség a kulcsa a világ javulásának, nem dolgok teljes tiltása vagy beszüntetése.
Magam részéről én büszke vagyok, hogy mennyit változott az elmúlt években a környezethez való hozzáállásunk, hogy mennyivel kevesebb szemetet termelünk itthon és főleg, hogy ezek milyen apró része az, ami ténylegesen szemét, nem pedig újrahasznosítható alapanyag. Anno évi 2-3 zsák tönkrement ruhát és kiegészítőt dobtam ki, míg az elmúlt néhány évben egyet sem. Ez nagyban köszönhető annak, hogy amennyire csak lehet, kerülöm az olcsó holmikat.
